pure merino, NZ módra :)Igen, már voltam fonalas boltban. Ámulatszép, ámulatfonalakkal - csupa természetesség, bár akadt pár műszálas is, baby fonal, allergiás babóknak, de a műszálas/nem műszálas fonalak aránya pont a fordítottja az itthoniaknak.
Az árakkal már nem voltam annyira kibékülve - bár az itteni fizetésekhez képest nem sok, de egyelőre vissza kell fognom magam, mert még nem nekem való. Azért készítettem pár fotót, és gyakorta nézegetem, elemezgetem őket :)

Sokan kérdeztétek, hogy kötöttem-e végül a repülőn. Képzeljétek, felvittem a fedélzetre a kötésem, viszont annyira rossz időkben repültünk, hogy nem tudtam kötni - fáradt voltam, egyre fáradtabb. Még olvasni se volt kedvem. Talán a legközelebbi úton már jobb lesz a helyzet, kedvezőbb a biológiai órámhoz. Hazafele egy éjszakát szállodában fogunk eltölteni, akármikor is látogatunk haza.
Viszont a
Traveling woman kendőm végig velem volt :) Gyakran le is vetették, bár nem azért, hogy megcsodálják, csak nyaktekerentyű nélkül kellett átsétálni a fémdetektorok alatt :D De olyan jól esett, hogy velem lehetett az, amivel készültem az útra :))
Az én kis Traveling woman kendőm 11875 km-t utazott, járt majd 12e méter magassan és száguldott majd 1000 km/h sebességgel... bizony ám :) Megáztatta pár tavaszi eső Aucklanden, megsütötte a napcsoka, megcsodálta velem a hihetetlen élénk színű, csodásan változatos virágokat, amik már örvendeztetik az ittenieket...
És hogy min dolgozok jelenleg? Lesem, hogy kinek hogy tetszett
barkán a Traveling woman kendőm, folytatom a csipkekendőm, amit még otthon kezdtem el, és elkezdtem egy zoknit, aminek már az első sora kész is van ;))
Most pedig még kicsit sütnizünk (Edit barátném olyan csokis cookie-t gyártott, hogy az ujjam is nyalogatom a sütievés után...), aztán megyünk aludni, itt most este 9:25 van... (+10 óra hozzátok képest)