Rezzennek a falevelek, jön az ősz!

Készülök az őszre :) És ti?

Pinkie/Bonbon bemutatkozna :)

Hihetetlen önfejű ez a maci! Nem árul el semmit magáról, azt mondja, hogy, nekem egy szót se mond...
Majd megkérdezem Panka gazditól, ha összebarátkoztak. Azért se hagyom magam!
De a fotózásba nagy nehezen beleegyezett.

Hangulatok a Savaria karneválról

További fotók itt!

Együtt lehetnénk

Tegnap este tettem le a könyvet. Igazán sokkal korábban végeztem volna, ha nem lennék gyarló ember, fáradtsággal és alvási szükségletekkel.... Így beletelt pár napba, mire végeztem vele. De ha kezembe vettem, és nem nyomott el a fáradtság, olyankor habzsolva olvastam az oldalakat, pedig nem volt krimi.

A történet magányos emberek egymásra találásáról szól.
A mesélés Camille-al kezdődik, akit elutasítja a világot, csak a legszükségesebbeket végzi el, vagy még azt sem... mígnem Philibert, a nemes származású, rossz szociális érzékkel megáldott, dadogós figura felnyalábolja a hideg, félájult, beteg lányt és megmenti őt. Leviszi óriási, de lepukkant lakásába, ahol hajdan volt arisztrokra családja élt fénykorában, de most ő csak amolyan ott ragadt védőbástya, hogy a rokonok ne kaparinthassák meg a jó helyen fekvő, lim-lommal teli lakást. Mint kiderül, Philibert nem lakik ott egyedül, szobát bérel Frank, a folyton fáradt és agresszív kitörésekkel spékelt szoknyapecér, akit eleinte Camille nem is lát, csak mindenféle hangokat hall szobájából. Eleinte igyekeznek elkerülni egymást, ne zavarják egymás köreit - főleg, mert Frank nem örül neki, hogy egy nő költözik az ő kis megszokott rendjükbe.
Lassan kiderül mindenkinek a története, a sorsa. Annyira hihetetlen, hogy az író mennyire könnyed stílusban és finoman adagolja ezeket a kemény dolgokat, hogy szinte már emészthető. Persze, könnyen olvastam, nem járt felelőséggel a sok fájdalom tudása, így csak félig haltam bele a sorsaikba.
De ennyire nem egyszerű a történet. Ők hárman egymás "zombi-életének" felforgatói, megmentői, akarva-akaratlanul is segítenek egymásnak - majd ők hárman megmentik egy harmadik ember életét is.

És igen, végre happy endes történet. Mindez Párizsban, ecsetek és fakanalak közt, elsárgult könyvekkel, érzékeny és magányba temetkezett emberekkel, akik lassan engednek fel, mint a fagyasztott tökfőzelék...



Ráadásul filmet is forgattak belőle Ensemble, c'est tout (aka: Hunting and Gathering) címmel :) Ki más játszhatná Camille-t, mint Audrey Tautou, a kis aranyos francia lány a szomszédból :)) Frank szerepét pedig az a Guillaume Canet kapta meg, aki a Partban jártszott Leonardo DiCaprio és Virginie Ledoyen mellett.


És még valamit a könyvről: annyira megszerettem, hogy nem elég nekem a könyvtári kölcsönpéldány, kell egy saját is belőle!

Barbinál játék van :)

Egy másik képet mutatok Barbinak, amin Bella található, mint egyik kincsem*, és a kezem, mint alkotóeszköz :)

Hogy mi az apropó? Hát Barbi születésnapi játéka :)

























*már Zsuzsi Krisztián kincse :)

Hangulatok kint és bent...

finoman szemerkélő eső


halk zene, kellemes hőmérséklet ...
és erős pattogtatott kukorica-szag... szomszédból jön, ahol nagy buli lehet :D

Közben Phan játszani hívott... :)

Az utolsó kiolvasott könyv Merle: A sziget c. könyve volt. Izgalmas, és elgondolkodtató. Csak ajánlani tudom! Töredelmesen bevallom, hogy első Merle regényem, de ez annyira tetszett, hogy várom a következőt!
Egy csapatnyi emberről van szó, akiket összeköt a hajón elkövetett bűn, és hogy az akasztófát megússzák, elmenekülnek egy lakatlan szigetetre. A csapathoz csatlakozik pár tahiti férfi és nő is, így lesz teljes a csapat. Persze, itt sok minden felüti fejét, a vérmérséklettől a nemi hovatartozásig, a hajón elfoglalt szereptől a múltból hozott sérelmekig... Izgalmas, összetett könyv!
Íme egy mondatnyi részlet a 161. oldalról (5. mondat:)):
"Purcell megint nevetett, majd hátratette a kezét, megfogta Itia csuklóját, és megpróbálta széthúzni."

A játék szabályai szerint most meg kellene neveznem 5 bloggert, akik majd folytatják a játékot. De én megint röhögök a szabályokon és megkérek mindenkit, hogy ajánlja az utolsó átrágott könyvét, mutassa meg, hogy amit olvasott, az tetszett neki vagy sem... és idézze a 161. oldal 5. mondatát. Nos, aki rám kíváncsi volt, arra én is kíváncsi lennék :) Tessék mutogatni, még akkor is, ha már más játékba hívott!
Hagyj egy kommentet, hogy olvasgathassam a te könyved ajánlását és 161. oldal 5. mondatát :))

Bella, az aranyos

Bella hajlamos rá, hogy csak úgy kiránduljon egyet a balkonládába, és nézelődjön, mint a mamák szoktak. De ő nem régi dolgok poros szagú emlékein tűnődik, de nem ám! Várja, hogy gazdija végezzen a munkával, aztán elvigye magával sétálni. Vagy könyvtárba. Vagy traccsapartira a kávézóba. De a legjobban kiállításokra szeret járni! Nagy álma, hogy eljusson Párizsba!

Bella minden egyes porcikája nemes fonalból-anyagból készült, kézzel kötve-horgolva-hímezve és varrva! A buksija és teste puha, mokkaszínű moharifonalból van, selymesen puha minden része :) A horgolt sál is mohair, de törtfehér árnyalatú. A testének többi horgolt része: 100% finomított gyapjú, sötétbarna színben. Kapott még egy kis horgolt virágot a füle tövébe, és szív-gombot a pamutból, kézzel varrt ruhájára. Nózija most is pamutfonalból hímzett, és itt-ott szeplős is... :))

További fotók és elérhetőség ITT :)

Én és Dönc úr :))

A sapkafotózásból ki nem maradhatott volna őfelsége... Jött, szaglászott, ledöbbenve nézte, hogy gazdi miért álldogál egy zümmögő izével a kezében, ráadásul az ágy tetején. És az is fura volt, hogy én miért állok mozdulatlanul, tán nem is én vagyok.
Közelebb klattyogott, sniff-sniff. De, a szagok stimmelnek. Aztán meg elnevettem magam. Dönc fején meg látszott a mélységes lenézés: biztos befülledt a feje a sapkában. Hja, kérem, ilyen melegben, mohairt húzni...
A fotón már adja az ártatlankát, de ne tessék elhinni neki!

Bye than...

Holnap reggel hosszabb családsegítő kiruccanásra megyek :) Szórakoztatom a családot, főzök rájuk, nagypapinak felolvasok, filmet nézetek az aprónéppel, kirándulni megyünk, meg csillagokat bámulni... szóval a pesztra szerepét vállalom be, míg szüleim elmennek nyaralni. Üdv Somogy! Már várom a találkozást :)

Aztán jövök :)

U.i.: Rosen otthon keres... meskás vásárlóimnak üzenem, hogy ma vagyok utoljára elérhető augusztus előtt...

Rosen mackóhölgy. Lassan készült el, de annál alaposabb. Amilyen ő maga...
Szereti nagyokat sétálni, mindent megkóstolni, finoman elmondani a véleményét mindenről. Igazi társasági hölgy. Szeret mindenkihez kedves lenni. Szíve mélyén hiszi, hogy mindenki jó.


A buksija és a sálja mohair finom szálából készült, csak a színük más. A karjai-lábai pedig 100 bordó gyapjú. Kapott szív gombot a ruhájára és horgolt virágot a sáljára. A piszeorra fekete pamutfonalból hímződőtt a helyére. Pont, ahova kell. :)

Még fotó Rosen mackóról ITT.

Meglepetés a javából

Az az igazi meglepetés, mikor az ember nem számít rá :) Lvica tudja ezt :)))

Köszönöm a meglepetést! Nagyon jól sikerült. És célba találtál. Mindennel.

Hol-mikor kérdések?

Általában hol szoktál kötni/horgolni? Van kedvenc helyed? Miért épp ott?

A legtöbbször a gép előtt kötök :) Ez elég mobil dolog, mert a laptop bárhova szállítható. Jó, majdnem bárhova :)
Ha akad egy kis időm, akkor kezembe veszem...

Volt, hogy egészen egyedi helyszínt/napszakot választottál az alkotáshoz?

Nos, volt már, hogy nem tudtam aludni, ezért hajnalok hajnalán felkeltem és kicsit csattogtattam a tűket... Így készült pl. a sötétkék babacipő :) A legextrémebb helyszín talán a kád volt :) Kicsit körülményes volt eltalálni a pozíciót, de végül csak belőttem :D
Volt már, hogy karácsonyi ebéd közben kötögettem (khmm, izgalmas volt anyósnál a hosszú ebéd...), utakat Erdélybe, vissza, vonaton, buszon, váróteremben, orvosra várva...

Szoktál kézimunka közben mást is csinálni? Vagy ha alkotsz, akkor csakis arra koncentrálsz?

Az alap a filmnézés. Kell valami lötyit választani hozzá, és már kész is a tökéletes program :D Tévénk nincs, de monitoron is csodásan lehet filmezni. Vagy hangoskönyvet hallgatni... bonyolult mintáknál nagyon jó szolgálatot tesznek!
Ha nagyon monoton és minta nélküli részt kötök, vagy a csipkék visszáját, ott olvasni is szoktam. Kezem jár, szemem szintén, csak máshol.
A nasi nem számít a mást_csinálásnak, ugye? :D
Egyébként már annyira hozzászoktam, hogy egyszerre több mindent csinálok, hogy egy szimpla esetnél hiányérzetem van...

Megkérdezném én a színeket...

Vannak olyan színek, emelyek a mágnesszerűen elkapják a tekinteted? Melyik az a szín, amit egészen biztosan nem tudnál kötöttben/horgoltban magadon elképzelni?

Vannak színek, amiknek tényleg nem tudok ellenállni :D Ezek a barna-bordó-zöld színek szoktak lenni. Azt hiszem, ezt nem is kell ragozni. A szemem automatikusan fókuszál ezekre a színekre (és ezek bizonyos árnyalataira... mohazöld, sötétmályvás árnyalat, barna ezernyi arca...) - viszont vannak még színek, amiket szintén kedvelek: szürkék, natúrszínek, vöröses-fűszerszínek.
Van, mikor megfog egy-egy színpárosítás, és azért hordom. Önmagában a rózsaszínt nem hordom, de barna mellett már tetszik. Vagy a türkiz - nem tudnék olyan ruhát felvenni, amiben türkizben pompáznék, valahogy túl harsány az én lelkemnek - de barnával, bronzos árnyalattal már szeretem. A narancssárga is nagyon kedvenc, kiegészítőkben mindenképp :) Egyszer lesz ám narancssárga kendőm :)) Bizony!
És a lilák... Volt egyszer lila korszakom. Ok. 14 voltam. De akkor is :D Minden esetre: ez nem múlik az ember életéből nyomtalanul. Most már nem veszek fel lila ruhákat, de apró részletekben szeretem, ha visszatér. Ez a részlet akár egy egész kardigánig is elmehet :D

Amit egész biztosan nem tudnék felvenni: a sárga. Itt persze lehetne sorolni azokat a színeket, amik nem állnak jól, mert nem az én típusom, de ez most nem volt kérdés :D Viszont a sötétkék jól állna, a fehér bőröm nem annyira sápadt mellette, de egyszerűen nem is veszem észre, mint lehetőség :D :D

Volt már, hogy vettél olyan színt, ami nem áll jól, vagy csak a pillanat heve elkapott, aztán rájöttél, hogy óriási hiba volt? Mihez kezdtél végül a fonallal?

Naná, hogy volt. :D Nő vagyok. Ráadásul heveske, impulzív alkat.
Általában nézegetem. Meg simogatom. Aztán... általában megkötöm ajándékba. Vagy meskára készül valami :))
Még van sárga fonalam is ;)

Zene a lelkednek :)

Kaptam. Megosztom veletek. Az ember röhögve bőgne közben :D
Tudjátok, néha úgy érzem, hogy zenénél nem lehet nagyobb ajándékot adni!

Mariann meglepetése :)

Mariann nyereményét szeretném megmutatni nektek. Már régóta készülök erre, de annyira szétszórt vagyok mostanság, hogy... nagyon. :)

Íme Dönci hímzésbe örökítve... csupakockás anyagból, aranyos szöveggel... Nagyon jó ízlésű Mariann kitalálta, hogy mennyire szeretem a kutyorgot, de azt is, hogy még az utca macskája is nagyon kedves számomra :)) Sőt, Dönci számára is :))

Egyébként most a fotelon tartom, ahol kötögetni szoktam... de valószínüleg kap a pár karikát és a falra kerül. Ott kevéséb lesz ígénybe véve.

Mariann, köszönöm a meglepetést!

További fotók Mariann blogján láthatóak :)

Kérdezhetek valamit?

Újabb kérdések, amire szeretném hallani a válaszokat tőletek :)

Miben tartod a kötő- és horgolótűidet? És az elkezdett munkát?

Íme az én tűtartóm :) Az elképzeléseimet Barbi oldotta meg nagyon profi módon! Sőt, többet is tett, mint megbeszéltük. A dekoráció teljesen az ő ötlete volt, gyönyörűen valósította meg az én szipmla kis elképzeléseimet.

A több emeletes zsebekben mindenféle tű elfér, sőt, más kellékek is. A felső részén van egy visszahajtható rész, így forgathatom, nem esnek ki belőle a tűk.

Az aktuálisan használatban lévőket meg magam mellett egy csöbörben...

Az elkedett munkát egy fonott kosárban tartom, a zoknikat a zoknitartó szütyőben, a legakutálisabbat meg leginkább a fotelban.

A KnitPics tűimet pedig külön szeretném bemutatni :))

Egyszerre hány munkán szoktál dolgozni?

Nos, nem szerénykedek, de én már nem számolom :D Van pár kötött kezdésem is, horgolásom is, de én már csak ilyen vagyok. Van egy bordó V nyakú pulcsi, ami már évek óta arra vár, hogy befejezzem... most már akár jó is lenne rám, hogy lassan visszafogyok az el se készült pulcsiba :D

Honey

Nevem Honey. Nevem kaptam, de biztos köze lehet, ahhoz, hogy szeretem az almateát, csipetnyi mézzel. Mert az úgy jó :)
Pihepuha buksim van, és a egy jó tea után képes vagyok varázsolni: messzire kergetem a rossz álmokat! Legyőzhetetlen vagyok, ha gazdimra kell vigyázni!

Fejem és testem a legfinomabb mohairból készült, karjaim- lábaim pedig puha pamutból. Kaptam egy szív alakú gombot a ruhámra, hogy tudja mindenki, mennyire csupaszív vagyok.

Hozom a mézet. Szeretnél velem teázni?
(További fotók ITT!)

Strawberry - lime kendő

Aki emlékszik még, mikor elkezdtem eme kötést, annak megnyugvást jelenthet, hogy végül elkészült. Kendővé alakult át a kis báb, és szárnyra kelt :)

A shetland mintát használtam fel hozzá, így egy szép, nagyon puha, izgalma színű leveles kendő lett a végeredmény. Az egész olyan könnyű, mint az álom, nagyon finom, nőies darab! Csodaszép a színe!

S mivel most épp leszakadt az ég, és nagyon dúrván ömlik az eső, különösen jó ránézni ezekre a fotókra... Kötés közben is igazi felfrissülést hoztak, de még most is képes a varázslatra. Élénk színek, táplálják a lelket :)

Méret: 106*106*168 cm
Tű: 4 mm-eres KnitPics tű (igen, igen!)
Fonal: kidmohair sok-sok métere

Karamell

Karamell a nevem. Nemzetségem szerint amigurumi bocsok fajtájába tartozom. Azt mondtják, hogy velem hallgatni a legjobb. Esős délutánokon a még inkább, mikor nem tudsz otthonról kimozdulni.


Csak ücsörgünk egymás mellett. Meg karamellás forró csokit iszogatunk. És már egyikünk sincs magában. Magányosság, huss!


Fejem és testem mohairból készült, karjaim és lábaim pedig extra puha, sokszálas pamutból. Kaptam egy bordó gombocskát, meg szépséges, rózsaszín sálat is. Nem azért, mert fázok. Ettől leszek stíííílusos :) Még otthon is. De bármelyik bőröndbe beleférek és már utazom is veled. Mehetek?

Kötős-horgolós körkérdések

Úgy döntöttem, hogy indítok egy sorozatot :) Szeretném, ha minél többen bekapcsolódnátok :)

Kíváncsi vagyok rátok, remélem, ti is rám. Kötéssel-horgolással kapcsolatos kérdéseket fogok feltenni, és akinek van kedve, válaszoljon. A legjobb az lenne, ha a blogodban válszolnál, néha akár fotókkal is illusztrálhatnád, ha úgy tartja kedved - aztán hagyj a kérdés bejegyzésénél egy kis kommentet, hogy írtál választ a kérdésemre a blogodban :)
Ki tart velem?



Bemelegítő kérdések:))

Hány éve kötsz/horgolsz?
Horgolni 5 évesen tanultam meg, ami azt jelenti, hogy már nagyon régóta jó barátságban vagyok a tűkkel:) A kötni olyan 7 éves korom körül tanultam meg.
A konkrét válaszom: 25/23, de azért voltak kihagyott évek.

Kitől tanultad meg az alapokat?
Édsanyám volt az, aki belekóstoltatott mindenféle kézimunkába. Horgolni azért tanított meg, hogy ne az ő kötését bizgeráljam. A kötést is elirigyeltem tőle :) Még mindig emlékszem, milyen jó is volt az esti csöndben kattogni :))
Azért azóta már törlesztettem a tanításból, én is mutatok neki trükköket, amit második tanáromtól, az internettől tanultam :D Sokat köszönhetek még Hortenziának, ő volt az, akinek nagy szerelmemet, a kendőket köszönhetem :)