Dönci reakciója a szilveszteri petárdákra
Ez megint személyes lesz. Szóval akik nem különösebben kedvelnek, azoknak: nem kell tovább olvasni, nem lesz itt kérem semmi érdekes.
Ha visszatekintek az elmúlt évre, sok jót és sok rosszat látok. Csak remélni tudom, hogy a kellemetlen élmények erősebbé és okosabbá tettek, de már ismerem magam annyira, hogy naivan nézek a világra és csak a jókra fogok emlékezni igazán. Főleg, ahogy telnek a napok. Ez nem tudom, hogy jó vagy rossz, de így van.
Sok új barátra tettem szert. A régiek közül volt, ami elmélyült :) Köszönöm nekik, hogy mellettem állnak a rossz időkben és a jókban, gondolnak rám, erősítenek és vigasztalnak, gratulálnak és fogják kezem, mégha ez néha csak virtuális is :)
Az a nagy helyzet, hogy a világ tele van kedves és aranyos emberekkel, de tényleg! Hiszek benne, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját (vagy minden folt megtalálja a mellé való másik foltot), és bár az élet kioszt néha egy-két méretes pofont, azért jó tudni, hogy vannak, akikkel együtt
öregedünk maradunk örökké fiatalok :))
És köszönném az elmúlt évet azoknak, akik meglátogattak és nyomot hagyva maguk után, sok-sok kommentet hagytak. Tudjátok, igazán meglep, hogy ilyen sokan jártok hozzám, és köszönöm, hogy értékelitek azt, amit alkotok, írok, kotyvasztok turmix formájában. Ha netán kettészedném a blogot (amit fontolgatok egy ideje), akkor őket nagy örömmel várom odaát is, ez itt pedig lehet, hogy megmarad alkotásokat bemutatónak :)
Végül a legynagyobb köszönet annak, aki nem is olvassa a blogom, de leginkább ő szenvedi el az árnyoldalát az alkotásnak: az én DH -m :) Ő kénytelen elviselni, mikor én csillogó szemmel rohanok a kedvenc fonalasomhoz, vagy mikor zoknifonal-turkerász miatt rángatom el az aldiba/lidlbe (nem kell nagyon sajnálni, neki is megvannak ott a kedvencei, pl. a malacos-májkrém, amiből csak ők esznek kutyorggal), vagy mikor itthon kerülgetnie kell egy-két (khm...) megkezdett munkát :) Sőt, odáig megyek, hogy nem panaszkodik, sőt, néha még el is mosogat :)
Remélem, mindenkinek úgy alakul a 2010, ahogy szeretné. Magam részére is kívánnék párat - ugye, mindenki gondol rám picit, hátha úgy még jobban működne a dolog? :)
jegyezte Helen, a szurmákoló Döncivel az oldalán, 2009 utolsó napjának esti 8 óra 18. percében :))