Dinnyét?

Ez nem az a lédús fajta, ami nyáron terem, hanem az, ami a kezeim közt jött létre és tányér helyett pólón szereti a legjobban. De kabáton is remekül frissen marad! Viszont élő társához hűen: ez is 3D-s fajta, nem laposka, ami síkban mozog.
Kéretik nem meghammolni, mert tű áll ki a hátából...
Még fotó ITT!

21. születésnap. Sokadjára. Nemsokára.

Kaptam egy méretes csomagot Zsuzsa barátnőmtől :) Sokáig elmélkedtem, hogy megmutassam-e ezt a zsákocskát, amit ő hímzett nekem, de aztán...
Sokáig ez volt az az év, ami rémálmaimban jött elő, és még most se vagyok biztos, hogy azon a napon hajlandó leszek-e kikelni az ágyból, vagy inkább fejemre húzom a takarót és átalszom, hátha nem történik meg és én nem töltöm be azt a bizonyos kort. De amint kibontottam Zsuzsa csomagját és megláttam a zsákot: valahogy belémvillant és lenyugodtam, hogy ez nem is lesz világvége. Ugye, nem lesz?... UGYE???

Olyan furcsa, mert belenézek a tükörbe és nem érzem ennyinek magam. Ugyanakkor a viselkedésem és gondolkodásom mindig is öregebbnek mutatott (rendszeresen bátyám hugának néztek... ami nem túl hízelgő), szóval most kezdem beérni magam, a biológiai énem eléri az viselkedésbeni/gondolkodásbeni énem... Persze, némely dologban meg hihetetlen gyerek és idétlen vagyok. Le se tagadom. :)

Szóval nemsokára annyi leszek, amennyi a zsákocskán szerepel. Zsuzsa nem tévedett. Nagyon figyel. És vagy jegyzetel, vagy nagyon ismer... mert minden, amit küldött: nagyon tetszik és volt, ami nagyon szíven talált! Megkockáztatom: jobban kifürkészi kívánságaim, mint párom :D
A csomag egyébként tele volt kincsekkel: hímzett zsákocska (nagyon szoros időbeosztása mellett szakított árm időt...), elmélkedős könyv, tulipános (jaj, de szeretem ezt a virágot) képkeret minihímzéshez, csoki (hú, aznap eszek egy szemet, de addig nem... erős leszek, erős leszek, erős leszek...), varrnivaló anyagokat, gyöngyöket, gombokat... Az egész nagyon frappáns és szépséges csomagolásban!

Zsuzsa, köszönöm a meglepetést!

Meska-lakók

Ez itten nem más, mint egy mp3 kabátka :) Kapott egy zsebet is az eleje, amiben a fülhallgatót lehet tárolni. Már régóta szerettem volna ilyet kötni, aztán jött egy meskás rendelés és feltette az ire a pontot :)
Kipróbáltam, hogy mi lenne, ha eleve rákötném minden sor elején és végén a zsebet - így nem lenne varrásnyom rajta, nem lenne kemény az oldala. A kötött láncsor nagyon jól illik a kabát oldalához, nincs idegen-érzés a zseb kapcsán. Szorosra kötöttem, hogy ne tudjon kicsúszni a zenemasina, de ha tartósan táskában van, akkor rá lehet gombolni a pántot, így tényleg minden biztosan a helyén marad.
Persze a varrás sehol elvnek megvan a hátulütője: néha olyan sok tű állt ki a kötésből, hogy egy százlábú szerelembe esett volna a munkámba - ha az nem lenne olyan elefántnagy hozzá képest.
Még fotó ITT!

Aki virágokra vágyik, ne legyen szomorú, ITT van egy következő ágyás :)

Haiku mára - like it is

i wish we’d always
not only say what we mean
but mean what we say.

by Sam

A csokrom és a ruhám...

Az a helyzet, hogy nem szeretem, ha a figyelem középpontjában vagyok, ezért ez a nap kicsit feszültebb volt, mint kellett volna lennie. Mivel a mi esküvőnk volt, mi fizettük, úgy döntöttünk, olyan lesz, ahogy mi szeretnénk :) Egyszerű, családias, semmi fényűzés, meg lagzi - azért volt egy hosszadalmas közös ebédke... de csak azért se akartunk hagyományos veriót, így svédasztalos terülj-terülj asztalkám volt...

Mikor párom megkérte a kezem (április elsején... három éve...), és én alig bírtam neki válaszolni (mert annyira csorgott a könnyem...), utána az első gondolatom az volt (praktikus gondolkodásom hírtelen átvette romantikus énemen az uralkodást), hogy atyaég, mit fogok felvenni? Nem szeretem a csipkés-bodros ruhákat és ez vonatkozik a menyasszonyi ruhára is. Arról nem is beszélve, hogy nevetséges lettem volna egy abroncsos, csupacsipke habcsókruhában. Főleg elefántméreteimet elnézve... Ígyhát nézegettem, keresgéltem, kölcsönözni nem akartunk, mert anyaigakban sose dúskáltunk (és félretett pénzünk inkább albérletre költöttük ;) Majd beugrott, hogy itt a nagy lehetőség, hogy egyszer az életben Jane Austen korabeli ruhám legyen :D Persze, picit átrajzolva.

Így szépen lerajzoltam, hogy mit szeretnék: mell alatt elvágva, A vonalú alsó résszel, háromnegyedes ujjal, alsószoknyácskával, hátul megkötővel... A varratást az utolsó pillanatra hagytam és a varrónő, persze, elszabta kissé: rövid lett a ruha, és kilátszott a cipőm. Hú, majdnem elbőgtem magam. Aztán láttam az anyagmaradékokat, és kértem, hogy az alsószoknyára csináljon egy fodrot... :) És hogy ne legyen annyira idegen az egész, az ujjánál is lett egy fodor. A maradék anyagból pedig kaptam egy stólát és egy kis szütyikét a csuklómra.
Még mindig megvan a ruha :) Ha valaki nagy és nem túl magas és szeretné, még megkaphatja ;)

A csokrom... nagyon szerettem. Egyik kedvenc virágom a hortenzia. Az udvarunkon (albérlet udvara) volt három bokor és egyiken ilyen kék-sárga színű virágok nyíltak. Egyszerűen mesés volt! Abból kértem a virágkötőt, hogy valami egyszerű csokrot kössön nekem. Persze, le akart rázni egy gyenge szöveggel (nem szokás hortenziából menyasszonyi csokrot kötni...), de nem hagytam magam. :)

Aki kíváncsi a többiek beszámolójára és ruhájára, szarvasmicinél megtekinthetik őket!

Zoknyi - 1. rész :D

Íme. Egyik fele kész. Azaz majdnem, még az elején és végén lóg a fonal...
Majd lesz csakzokni fotó is, ha kész lesz mindkettő és párom is ráér, mert a derekam heveny csavaroditiszt kapott ettől a fotótól ;)

Nap fotója

További fotókat Hajninál lehet megnézni Ábelről és ikertesójáról, Mátéról... A sapka saját kreálmány :) Illik a kis manóhoz...

Mobil-kabátkák :)

Több stílus, egy lélek... Egy nő két hangulata...

Mikor az ember alkot, akaratlanul (nem mindig, van, mikor gonosz módon szépségeket vonultatok fel, hátha valaki elcsábul...) is megihlet másokat. Sokszor kaptam pozitív visszajelzést, hogy miattam kezdtek el valamit, vagy épp újra felvették azt, amiről azt hitték, már nem fogják újra művelni az életben. Ez pedig nagy dícséret... és hihetetlen is egyben.

Szóval: kíváncsi lennék rátok!
Az új szavazás jobb oldalon erről szól :) Volt olyan, amiben én (vagy a blogom) ihlettelek meg? Nem úgy értem, hogy én is, hanem konkrétan miattam estél neki valaminek...

Örülnék, ha kommentekben is leírnád, de ha névtelenelül szeretnéd megosztani velem a dolgot, azt is megértem :)

Zokni - hogy a cipőm is örüljön

Még régebben vettem Aldiban ezt a fonalat :) A színei varázsoltak el, ez volt az első, ami a kocsiban landolt, biztos kézzel nyúltam utána, tudtam, hogy ezek az én színeim :) Csupa zöld és barna. Vagy Zöld és Barna. Később vissza akartam menni a bordós-mályvás színűért, amiben kis szürke is volt, de már elfogyott. Nem csoda.

Van egy átmeneti időre való bőrcipőm, ami nyitottabb felül, és egy szélesebb pánttal marad helyén a lábam. Nagyon jól mutatja a zoknit :) Hát gondoltam, kap még egy érvényesülési lehetőséget. Megérdemli, sokszor használom a kis édest, hihetetlenül kényelmes (jó drága), bőr és barna (zöld velúrlevelekkel az orránál).

Hát itt tartok a zoknival. Már gőzerővel haladok az orra fele. A tű: 2,25 mm átmérőjű, kicsit lassan halad vele a kötés, viszont nagyon szép, apró szemű lesz a megkötött minta. A csíkozást nem én tervezem bele, a fonalat festették ilyen csíkosra :)
A zöknikezdemény alatti táskát aki nem ismeri fel, íme nagyobban :) és itt a története is:)