Holnap reggel hosszabb családsegítő kiruccanásra megyek :) Szórakoztatom a családot, főzök rájuk, nagypapinak felolvasok, filmet nézetek az aprónéppel, kirándulni megyünk, meg csillagokat bámulni... szóval a pesztra szerepét vállalom be, míg szüleim elmennek nyaralni. Üdv Somogy! Már várom a találkozást :)
Aztán jövök :)
U.i.: Rosen otthon keres... meskás vásárlóimnak üzenem, hogy ma vagyok utoljára elérhető augusztus előtt...
Rosen mackóhölgy. Lassan készült el, de annál alaposabb. Amilyen ő maga...
Szereti nagyokat sétálni, mindent megkóstolni, finoman elmondani a véleményét mindenről. Igazi társasági hölgy. Szeret mindenkihez kedves lenni. Szíve mélyén hiszi, hogy mindenki jó.
A buksija és a sálja mohair finom szálából készült, csak a színük más. A karjai-lábai pedig 100 bordó gyapjú. Kapott szív gombot a ruhájára és horgolt virágot a sáljára. A piszeorra fekete pamutfonalból hímződőtt a helyére. Pont, ahova kell. :)
Még fotó Rosen mackóról ITT.
Az az igazi meglepetés, mikor az ember nem számít rá :) Lvica tudja ezt :)))
Köszönöm a meglepetést! Nagyon jól sikerült. És célba találtál. Mindennel.
Általában hol szoktál kötni/horgolni? Van kedvenc helyed? Miért épp ott?
A legtöbbször a gép előtt kötök :) Ez elég mobil dolog, mert a laptop bárhova szállítható. Jó, majdnem bárhova :)
Ha akad egy kis időm, akkor kezembe veszem...
Volt, hogy egészen egyedi helyszínt/napszakot választottál az alkotáshoz?
Nos, volt már, hogy nem tudtam aludni, ezért hajnalok hajnalán felkeltem és kicsit csattogtattam a tűket... Így készült pl. a sötétkék babacipő :) A legextrémebb helyszín talán a kád volt :) Kicsit körülményes volt eltalálni a pozíciót, de végül csak belőttem :D
Volt már, hogy karácsonyi ebéd közben kötögettem (khmm, izgalmas volt anyósnál a hosszú ebéd...), utakat Erdélybe, vissza, vonaton, buszon, váróteremben, orvosra várva...
Szoktál kézimunka közben mást is csinálni? Vagy ha alkotsz, akkor csakis arra koncentrálsz?
Az alap a filmnézés. Kell valami lötyit választani hozzá, és már kész is a tökéletes program :D Tévénk nincs, de monitoron is csodásan lehet filmezni. Vagy hangoskönyvet hallgatni... bonyolult mintáknál nagyon jó szolgálatot tesznek!
Ha nagyon monoton és minta nélküli részt kötök, vagy a csipkék visszáját, ott olvasni is szoktam. Kezem jár, szemem szintén, csak máshol.
A nasi nem számít a mást_csinálásnak, ugye? :D
Egyébként már annyira hozzászoktam, hogy egyszerre több mindent csinálok, hogy egy szimpla esetnél hiányérzetem van...
Vannak olyan színek, emelyek a mágnesszerűen elkapják a tekinteted? Melyik az a szín, amit egészen biztosan nem tudnál kötöttben/horgoltban magadon elképzelni?
Vannak színek, amiknek tényleg nem tudok ellenállni :D Ezek a barna-bordó-zöld színek szoktak lenni. Azt hiszem, ezt nem is kell ragozni. A szemem automatikusan fókuszál ezekre a színekre (és ezek bizonyos árnyalataira... mohazöld, sötétmályvás árnyalat, barna ezernyi arca...) - viszont vannak még színek, amiket szintén kedvelek: szürkék, natúrszínek, vöröses-fűszerszínek.
Van, mikor megfog egy-egy színpárosítás, és azért hordom. Önmagában a rózsaszínt nem hordom, de barna mellett már tetszik. Vagy a türkiz - nem tudnék olyan ruhát felvenni, amiben türkizben pompáznék, valahogy túl harsány az én lelkemnek - de barnával, bronzos árnyalattal már szeretem. A narancssárga is nagyon kedvenc, kiegészítőkben mindenképp :) Egyszer lesz ám narancssárga kendőm :)) Bizony!
És a lilák... Volt egyszer lila korszakom. Ok. 14 voltam. De akkor is :D Minden esetre: ez nem múlik az ember életéből nyomtalanul. Most már nem veszek fel lila ruhákat, de apró részletekben szeretem, ha visszatér. Ez a részlet akár egy egész kardigánig is elmehet :D
Amit egész biztosan nem tudnék felvenni: a sárga. Itt persze lehetne sorolni azokat a színeket, amik nem állnak jól, mert nem az én típusom, de ez most nem volt kérdés :D Viszont a sötétkék jól állna, a fehér bőröm nem annyira sápadt mellette, de egyszerűen nem is veszem észre, mint lehetőség :D :D
Volt már, hogy vettél olyan színt, ami nem áll jól, vagy csak a pillanat heve elkapott, aztán rájöttél, hogy óriási hiba volt? Mihez kezdtél végül a fonallal?
Naná, hogy volt. :D Nő vagyok. Ráadásul heveske, impulzív alkat.
Általában nézegetem. Meg simogatom. Aztán... általában megkötöm ajándékba. Vagy meskára készül valami :))
Még van sárga fonalam is ;)
Kaptam. Megosztom veletek. Az ember röhögve bőgne közben :D
Tudjátok, néha úgy érzem, hogy zenénél nem lehet nagyobb ajándékot adni!
Mariann nyereményét szeretném megmutatni nektek. Már régóta készülök erre, de annyira szétszórt vagyok mostanság, hogy... nagyon. :)
Íme Dönci hímzésbe örökítve... csupakockás anyagból, aranyos szöveggel... Nagyon jó ízlésű Mariann kitalálta, hogy mennyire szeretem a kutyorgot, de azt is, hogy még az utca macskája is nagyon kedves számomra :)) Sőt, Dönci számára is :))
Egyébként most a fotelon tartom, ahol kötögetni szoktam... de valószínüleg kap a pár karikát és a falra kerül. Ott kevéséb lesz ígénybe véve.
Mariann, köszönöm a meglepetést!
További fotók Mariann blogján láthatóak :)
Újabb kérdések, amire szeretném hallani a válaszokat tőletek :)
Miben tartod a kötő- és horgolótűidet? És az elkezdett munkát?
Íme az én tűtartóm :) Az elképzeléseimet Barbi oldotta meg nagyon profi módon! Sőt, többet is tett, mint megbeszéltük. A dekoráció teljesen az ő ötlete volt, gyönyörűen valósította meg az én szipmla kis elképzeléseimet.
A több emeletes zsebekben mindenféle tű elfér, sőt, más kellékek is. A felső részén van egy visszahajtható rész, így forgathatom, nem esnek ki belőle a tűk.
Az aktuálisan használatban lévőket meg magam mellett egy csöbörben...
Az elkedett munkát egy fonott kosárban tartom, a zoknikat a zoknitartó szütyőben, a legakutálisabbat meg leginkább a fotelban.
A KnitPics tűimet pedig külön szeretném bemutatni :))
Egyszerre hány munkán szoktál dolgozni?
Nos, nem szerénykedek, de én már nem számolom :D Van pár kötött kezdésem is, horgolásom is, de én már csak ilyen vagyok. Van egy bordó V nyakú pulcsi, ami már évek óta arra vár, hogy befejezzem... most már akár jó is lenne rám, hogy lassan visszafogyok az el se készült pulcsiba :D
Nevem Honey. Nevem kaptam, de biztos köze lehet, ahhoz, hogy szeretem az almateát, csipetnyi mézzel. Mert az úgy jó :)
Pihepuha buksim van, és a egy jó tea után képes vagyok varázsolni: messzire kergetem a rossz álmokat! Legyőzhetetlen vagyok, ha gazdimra kell vigyázni!
Fejem és testem a legfinomabb mohairból készült, karjaim- lábaim pedig puha pamutból. Kaptam egy szív alakú gombot a ruhámra, hogy tudja mindenki, mennyire csupaszív vagyok.
Hozom a mézet. Szeretnél velem teázni?
(További fotók ITT!)
Aki emlékszik még, mikor elkezdtem eme kötést, annak megnyugvást jelenthet, hogy végül elkészült. Kendővé alakult át a kis báb, és szárnyra kelt :)
A shetland mintát használtam fel hozzá, így egy szép, nagyon puha, izgalma színű leveles kendő lett a végeredmény. Az egész olyan könnyű, mint az álom, nagyon finom, nőies darab! Csodaszép a színe!
S mivel most épp leszakadt az ég, és nagyon dúrván ömlik az eső, különösen jó ránézni ezekre a fotókra... Kötés közben is igazi felfrissülést hoztak, de még most is képes a varázslatra. Élénk színek, táplálják a lelket :)
Méret: 106*106*168 cm
Tű: 4 mm-eres KnitPics tű (igen, igen!)
Fonal: kidmohair sok-sok métere
Posts
All Comments
