Sunday 4 February 2007

Nincs mit feltennem, igazán :) Vagyis inkább :(
Két köhögésroham közt próbálok hímezni. Nem nagyon jön össze, alig tudok koncentrálni. De az antibiotikum elfogyott- ezek szerint gyógyult vagyok... A doki előre figyelmeztetett, hogy még sokáig fogok köhögni, de ne aggódjak :D Nem aggódok - annyira.

A lant hímzem, csak és kizárólag :) Még mielőtt valaki meggyanusítana azzal, hogy meguntam és letettem! Bár... lassan neki kellene állni a párocskámnak valami szépet hímezni. Pl. törölközőre! Sok barátném esetén tanulva valami hasonló szöveget kellene ráböködnöm: ha elhagysz, kinyírlak! Ezt sajna nem lehet finomabb kiadásba tenni, mert ha az ember ideges, nagyon ideges, olyankor gyilkos hajlamai vannak!

De az is lehet, hogy szelíden csak a nevének a monogramját örökítem meg, pl. pár macska társaságában.

7 comments:

Anonymous said...

A szöveg jó lenne, de... "Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket."
(Dosztojevszkij

helen said...

Ha dühösek vagyunk: el akarjuk kapni a gigáját!
(Amota)

Anonymous said...

:-)
"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."

Anonymous said...

és hidd el, évek múltával már látod, hogy hiba volt könyörögni és megalázkodni, mert minden már eldöntött tény volt és tudta, hogy bánt téged és mégis megtette. sőt ével múltán is rúg még beléd egyett, mert úgy kívánja az érdeke. és megteszi. pedig égig érő szerelem volt hosszú évekig.
(Cherry)

Anonymous said...

Cherry, egyetértek! Bár az ember nem tanul mások hibájából és megpróbálja helyrehozni, amit lehet. Persze, később rájön: teljesen felesleges volt, már tudta, hogy hogy fog dönteni.

De mégis meg kell próbáljuk. Ne legyen utána a bizonytalanság és önmarcangolás: nem tettem meg MINDENT a kapcsolatunkért!

Nehéz kérdések. Mi boldogak és elégedettek vagyunk. Remélem, így is marad. Dolgozunk az ügyön, hogy így maradjon :)

Rita said...

Jesszus, már azt hittem, nálatok is baj van!
Miért voltál olyan ideges?
Én most nem vagyok bölcselkedő hangulatomban, pedig a témáról tudnék én is írni, bőven...

helen said...

Nem voltam ideges, csak egy olyan szituációt képzeltem el, mikor iszonyatosan dühös vagyok a páromra :)