Wednesday 19 September 2007

Dönci


Az, hogy nem vagyok mostanában: egy úrfi miatt van. Ő beköltözött és egyelőre csak körülötte forog a világ... Éjjel is. (De jó lenne végigaludni az éjszakát...)
Ismerjétek meg Döncit, a kis simaszőrű foxterrier kutyukát. Okos, édes, aranyos, virgonc, rosszkodi, imádja a pociját, szeret harapdálni (fuj, rossz kutya), és azt mondják, makacs természet. Jah, és nagyon aktív. Nincs más hátra, nekünk is aktívkodni kell. Jövőre vékony leszek, mint a nádszál :D

15 comments:

Timici said...

cukorfalat:)))) édes nagyon, főleg így ahogy alszik:)))
átaludt éjszakákról én is álmodom néha:D

Kata said...

De cuki kuttyomputty :-)

Nina said...

nagyon aranyos!!!
ismerős a helyzet :) bár nekem gyerekkoromban volt kutyám, együtt nőttünk fel szinte, de keltem hajnalban azért, hogy levigyem sétálni :-D
mégse lettem vékony :((

Soleil said...

Jaj, nagyon aranyos:-)) Ilyet én is akarok! Bár lehet, hogy összevesznének a cicákkal.

Lvica said...

Édescsillag!!! Jajjjj, nagyon aranyos... El is hiszem, hogy nincs időd másra, gondolom, még sírdogál éjszakánként a mamája után... Én is simogattam anno fél éjjel Jen pociját, hogy aludjon, ne sírjon... Ha tanácsolhatok vmit, mint többszörös volt-foxis gazdi, ne játsszatok vele "hergelőset". Ne mérgesítsétek, és ne engedjétek, hogy bárki más mérgesítse. Nagyon könnyen lesznek kis görcs pukkancsok.
Most eszembe jutott a volt-foxikánk, gyerek voltam, tíz éves... Megmérgezte a szomszéd banya.:( A németjuhászunkat is... Ő ott halt meg az udvarban, a foxika kínjában elment, a templomkertben találtuk halva... Akkor tanultam meg, hogy az élet igazságtalan.:( Néha réges-régi kutyák után is sírnom kell.... Nagyon vigyázzatok rá! Itt találsz sok infót, nem tudom, ismered-e: kutya.netboard.hu
Anyumnak most megint egy szálkás foxikája van, ő is édes pofa.:)) Meg egy radarfülű németjuhászlány, Lujzi, négy hónaposak.:)
Szóval gratulálok a fiadhoz!:))) Sok-sok örömöt ad majd nektek, biztos vagyok benne! Tudod, kutya nélkül lehet élni, de minek?:)
S hogyhogy nem mopsz az úrfi?:)))

szazu said...

Gratulálok az új lakáshoz, nagyon édes! Ne aggódj, eljön majd az alvás ideje is, most még olyasmi, mint egy kisgyerek! Jó és hűséges barátod lesz, majd meglátod!
A fonalaidra vigyázz!:-)

Zsuzsa said...

Jaj, nekem is volt! Mindíg megszökött, én futottam utána, persze soha nem értem utól! És még hűtlen is lett, elpártolt tőlem egy vadászhoz, akihez egyik szökése alkalmával talált oda! Kb 12 éves voltam. És az összes szomszéd csirkéjét le akarta vadászni! Mindig benn volt,és ha felköltöttem alvás közben, borzasztó mérges volt! De a tiéd aranyos, még kicsi! Biztosan jó kis mozgásigénye van! Kívánom, legyen szelidebb és engedékenyebb mint az enyém volt!

Ralina said...

Helyes kis kutty! :)

helen said...

Nem mopsz lett, mert valójában Dönci nem előre elhatározott döntés eredménye, hanem szerelem első látásra. Részéről. Aztán a miénkről... Tudom, hogy ez nagyon rossz választás, és lehet, hogy még nagyon meg fogjuk inni a levét..

Cimpulusz said...

Tüneményes!:)

Judilla said...

12 évesen nekem is volt egy simaszőrű foxim!!:)) Pamacsnak hívtuk. Nagyon szerettem...

helen said...

Judilla: mesélj, milyen volt Pamacs!

Aranyalma said...

Ivica! Annamari nevű ismerősöm annyira szerelmes volt a kutyájába (aztán a mi kutyánkba), hogy ő is ezt hajtogatta folyton.
Mármint hogy lehet élni kutya nélkül, de minek. És hatalmasakat sóhajtott hozzá. =)

Judilla said...

Háááttt... Tüneményes, és őrült játékos.:) És emlékszem, mikor még kicsi volt, a karom alá dugta a fejét, mikor cipeltem. Mert mindig a kezemben volt. Ő volt szegényke a babám.:D / hogy örülhetett nekem...:))))
Ja, és folyton a vakondokat, meg rókákat kereste...

Mismouth said...

Jajjjjj de éééédes!

Imádom!