Saturday 28 March 2009

A csokrom és a ruhám...


Az a helyzet, hogy nem szeretem, ha a figyelem középpontjában vagyok, ezért ez a nap kicsit feszültebb volt, mint kellett volna lennie. Mivel a mi esküvőnk volt, mi fizettük, úgy döntöttünk, olyan lesz, ahogy mi szeretnénk :) Egyszerű, családias, semmi fényűzés, meg lagzi - azért volt egy hosszadalmas közös ebédke... de csak azért se akartunk hagyományos veriót, így svédasztalos terülj-terülj asztalkám volt...
Mikor párom megkérte a kezem (április elsején... három éve...), és én alig bírtam neki válaszolni (mert annyira csorgott a könnyem...), utána az első gondolatom az volt (praktikus gondolkodásom hírtelen átvette romantikus énemen az uralkodást), hogy atyaég, mit fogok felvenni? Nem szeretem a csipkés-bodros ruhákat és ez vonatkozik a menyasszonyi ruhára is. Arról nem is beszélve, hogy nevetséges lettem volna egy abroncsos, csupacsipke habcsókruhában. Főleg elefántméreteimet elnézve... Ígyhát nézegettem, keresgéltem, kölcsönözni nem akartunk, mert anyaigakban sose dúskáltunk (és félretett pénzünk inkább albérletre költöttük ;) Majd beugrott, hogy itt a nagy lehetőség, hogy egyszer az életben Jane Austen korabeli ruhám legyen :D Persze, picit átrajzolva.

Így szépen lerajzoltam, hogy mit szeretnék: mell alatt elvágva, A vonalú alsó résszel, háromnegyedes ujjal, alsószoknyácskával, hátul megkötővel... A varratást az utolsó pillanatra hagytam és a varrónő, persze, elszabta kissé: rövid lett a ruha, és kilátszott a cipőm. Hú, majdnem elbőgtem magam. Aztán láttam az anyagmaradékokat, és kértem, hogy az alsószoknyára csináljon egy fodrot... :) És hogy ne legyen annyira idegen az egész, az ujjánál is lett egy fodor. A maradék anyagból pedig kaptam egy stólát és egy kis szütyikét a csuklómra.
Még mindig megvan a ruha :) Ha valaki nagy és nem túl magas és szeretné, még megkaphatja ;)

A csokrom... nagyon szerettem. Egyik kedvenc virágom a hortenzia. Az udvarunkon (albérlet udvara) volt három bokor és egyiken ilyen kék-sárga színű virágok nyíltak. Egyszerűen mesés volt! Abból kértem a virágkötőt, hogy valami egyszerű csokrot kössön nekem. Persze, le akart rázni egy gyenge szöveggel (nem szokás hortenziából menyasszonyi csokrot kötni...), de nem hagytam magam. :)

Aki kíváncsi a többiek beszámolójára és ruhájára, szarvasmicinél megtekinthetik őket!

14 comments:

Anonymous said...

A ruha és a csokor is tökéletesen Te vagy! Nagyon szép!

Sofie said...

Már többeknél olvastam erről a játékról, kíváncsi voltam, hogy ki csatlakozik még hozzá. Mivel nekem még nem volt esküvőm és elképzelt szépségeket nem szeretnék (márcsak babonából sem) mutatni, így most kihagyom. De örültem, hogy Te megosztottad velünk :-) A ruha tényleg nagyon Te vagy, teteszik!

Melinda said...

Nagyon szép a ruha is, a csokor is!:) És nem is vagy elefántos!!!:x

A miénk annyira minimál volt, hogy nekem egyik se volt. Mármint ruha volt azért rajtam, csak nem menyasszonyos.:D

Laci said...

csoda szep a csokor es a ruha, na meg persze maga a menyasszony!

Nekem is ez az egyik kedvenc viragom!!! Lehet hogy elokellen kersenem en nekem is kepeimet hogy en is jatszak!

Kukkants be legyszi a blogomba!:o)

Melinda said...

Évi,elképzeléseim szerint ez vagy Te!
Köszi,hogy megosztottad velünk!
Nekünk ,se volt nagy hacacáré,habos babos ruha...a kislányom volt az első és egyetlen koszorúslányom:)

Barbi said...

Nagyon szép voltál! Szívesen láttam volna szemből is képeket! :) A korabeli ruhák nekem is a gyengéim, nem is tudom, nekem miért nem olyan volt... :D A csokor pedig nagyon egyedi és szép, nem tucat az tuti! :)

Lilla said...

Az én csokrom is hortenziából készült. Elég macerás volt beszerezni szeptemberben, mert sajnos nekünk nincs a kertben. Gyönyörű volt a csokrod és a ruhád is!

Kicsoda said...

nem is tudtam,hogy a hortenzia megmarad ennyi ideig, nagyon szep!!!!
Erdekes olvasni ezeket a szortikat, mert tudtam, hogy te majd `mast` mutatsz:-) en mivel allandoan csak hosszu szoknyaban vagyok en sem kulonosebben vagytam kiralylanynak otozni:-) arrol nem is beszelve, hogy szegeny paromat sem lattam volna szivesen pingvinnek oltozve egy napon keresztul, kinosan vigyorogni:-)
Lenyeg, hogy az elefantozast befejezni es varrj/csinaltass magadnak ilyen ruhat `csak ugy`, valami mintas anyagbol, mert szerintem ilyenben KELL jarni ha ebben erzed otthon magad. Egyebkent ez egy nagyon szep, egyszeru fazon es ha fogysz is jo marad sokaig;-)

Anonymous said...

Nekem mèg csak lesz (ha lesz, nem biztos, hogy lesz felhajtàs is hozzà), de èn is pont Jane Austen-es ruhàt akarok! De most tènyleg, nem csak azèrt, mert te mondtad, ès annyira jò, hogy megmutattad, mert règòta azon gondolkodom, hogy règimòdisàg-e ilyen ruhàban eskudni, de làtom, hogy nagyon jòl nèz ki.
Az Elisabeth Bennett fèle bàli ruhàt nèztem ki magamnak...

helen said...

Katica: Lizzy ruhája nagyon szép volt! Kitűnő választás lenne, ha abban mennél férjhez! :D
Köszönöm a dícséreteket :) Kicsoda: igazad van, nagyon-nagyon jól éreztem magam a ruhában :))

Anonymous said...

Legyetek nagyon nagyon boldogok!
Dékata

helen said...

Köszönjük szépen :) Eddig működik a dolog, nagyon is jól :)

Amaranta said...

Nagyon szép voltál és a csokrod is különleges! Nagyon jól tetted, hogy ragaszkodtál az elképzelésedhez, így biztosan jól éreztétek magatokat.

Kicsodának meg teljesen igaza van a ruhát illetően és ha rám rám szólnak a lányok, hogy ne Bálnamamázzam magam, akkor te is szokj le az elefántozásról. Szerintem Jane Austen-esen csinos vagy! :-)

Csilla böködéje said...

Az előttem szólók már mindent elmondtak. köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetet és a ruhád látványát is. Szép voltál.