Wednesday, 4 March 2009

Fonaltartó

Már többször le akartam fotózni azt a drótból hajlított szivet, amit karácsony estén fabrikált a párom :) Dóránál láttam a söröskorsót, amibe a fonalakat gyűjti, és neki megígértem, hogy megmutatom az én kötő-horgolófonal tartómat.
Ez amolyan emléktartó... Minden megkötött - horgolt darabomból elteszek egy kis véget. Mikor befejezem, eldolgozom a szálakat, az egyik ilyen leeső darabot fűzöm fel a szívre. Itt lóg a lámpámon :)

Bocsánat a fotó minőségéért, hihetetlen, mennyire nincs fény. Újra. Tiszta szürke odakint minden...

Hogy mi lesz velük, ha már sokan fognak üldögélni a dróton? :) Alma lesz belőlük! Már varrtam egy tilda-almát, és év végén varrok még egyet. A töltőanyag ez a sok emlék-darabka lesz :)

7 comments:

Barbi said...

Nagyon helyes ötlet, hogy újrahasznosítod a darabokat majd és emlékké válnak. Itt is szürkeség van, sose jön már el a tavasz... Már krónikus fényhiányom van.

Judit said...

De jó ötlet! Az ötletet átveszem, ha nem gond. :)

Dora said...

De jó :) Tetszik ahogy gyűlnek! Meg milyen jó, hogy te fel tudod használni. Én nem tudom, hogy a hímzősfonalaimat vajon lehetne-e valamire... nem tűnik valami jó tömőanyagnak... vagy mégis?

helen said...

Nyugodtan átveheted, Jucus!

Dora: nem kell felhasználni, minden áron :) Csak az én fonalam valahogy adja a lehetőset :)

Norvég Halász said...

Hmm... nem rossz! Az én változatomhoz (ha még emlékszel rá) több évig kellene gyűjtögetni a végeket! :)))

Edige said...

Nagyon jó ötlet! Vajon mekkora almára lesz elég az év végén...?

Zsupszi said...

Na, erre nem gondoltam még, hogy töltőanyagnak jók lehetnek a fonalmaradékok. A nagyobb darabokat mostanában már elteszem, színeshorgoltkockáravalónak, de ezután a piciket is gyűjtöm! :-)