Wednesday 17 June 2009

Menta a medvebocslány

Már egy ideje tervezgettem, hogy horgolok naffejű amigurumi mackót :) Olyan igazi édeskét :) Leginkább Mademoiselle nekem küldött-gyűjtött linkjei adták a végső nosszantást. Kis tervezgetés után megszületett Menta.

Nevét alapszíneiről kapta, ugyanis a buksija és a teste paszteles mentazöld merinogyapjú, álompuha :) A füle-orra-karja.-lába pedig gyapjúból készült, natúr színben.

Ruhácskája is van neki :) Ha Zazáleának ismerős az anyag, az nem véletlen, mert most jött el az ideje, hogy ezt a darabkát felhasználjam - anno az ő blogján nyertem. Sokáig váratott magára a felhasználás, de addig nem éreztem értelmét annak, hogy belevágjak, míg nem éreztem az ihletet...

A lényeg azonban a fejében van. A tömőanyag nem más, mint az eddig félretett kötött-horgolt cuccocskák végeiből félretett szálak. Egy kis emlék mindenhonnan. Pl. a lila kendőből, ami Csitkaildáé lett, vagy a zongorakesztyűk maradéka, amit Melinda lányainak kötöttem, vagy a sapik kis része, amiket Hajni bébijei hordtak... Hú, mennyi emlék :) De fel tudnám sorolni mindet :))




Nem lett apróka, nagyobb, mint a kézfejem. 22 cm-es magasságával ugyan nem fog óriásnak hatni, de nekem pont jó. Van kis pocija, meg csillag alakú minigomb a ruháján, franciásan könnyed lila sálja, csak lazán hátra vetve. Könyveim örzője ő, ágyam mellett... mindenféléket tud már kedves hősiemről, akikről olvasok, és velem morog, mikor előkerül pár főgonosz!

Még van pár fotó ITT!

12 comments:

Melinda said...

Hihetetlenül cuki!:)
És milyen érdekes, a napokban többször eszembe jutott, hogy írtad egyszer: majd felhasználod a maradék fonalakat töltelékként valamibe. Én meg azon gondolkoztam mostság, hogy vajon mi készül majd ezen a címen... Tehát Ő!:)

Dora said...

Hát ez nagyon édes lett!
És de jó, hogy a fejét a fonalmaradékokkal töltötted meg :) Én is kiváncsi voltam, hogy mit találsz ki majd neki, de azt hittem, hogy ez még majd később jön el :)

Barbi said...

Annyira édes! Bár nekem kicsit szomorkás a szájacskája. Talán csak mélázik... :))) Mentás csoki illatot érzek! Hmmmm

helen said...

Még lesz későbbi fonalmaradék-tömés is :) Most elfogyasztottam az idő közben tetemes mennyiségre nőtt kollekciót.

Eredetileg tilda-féle almát akartam varrni a tölteléknek. Aztán mégsem. Ilyen kis megbízhatatlan vagyok ;)

Ibcsy said...

nagyon tündéri! imádom:-)

Aniko said...

Tok aranyos!Foleg igy a kosàrkàval
egyutt.Ha gyerek lennèk na màr hisztiznèk egy ilyen mackòèrt!

Laucica said...

Jóképű mackóúr! És még csak nem is üresfejű!

Melinda said...

Nagyon édes mackó!Mondtam már ,hogy imádom a macikat?!:)
A maradékos töltelék pedig nagyon ötletes...olyan jó érzés az emlékeket felidézni pl. egy ilyen mackóra pillantva!(az se semmi,hogy mi is ott lapulunk egy kicsit a "mackóbuksiban":)

Mademoiselle said...

Emlékeket töltöttél a fejébe :-) Figyeld meg, egy nap életre kel, és mesélni fog majd dolgokat!

helen said...

Mademoiselle, várom azt a napot :)

Kicsoda said...

Ez a macifej fantasztikus!!! en nem szeretem a kicsi testet, de ertem:-)
A fonal valasztasa pedig tokeletes!!! eloszor nem is ertettem mibol van.

Polly said...

Cukorfalat :)
Mikor Lili először megláttam, ezt mondta: Anya, nekem is kell ilyen :)