Tuesday, 9 February 2010

Kérdeznék én valamit....

Miért van az, hogy kötősök-horgolósok nem annyira adják egymásnak a munkáikat, és nem is jelentkeznek értük? Xszemesként sokszor adtunk egymásnak ajándékot, ami hímzés volt. Gyöngyösöknél is látom ugyanezt. De kötősöknél/horgolósoknál ritkábban. Vajon miért?

12 comments:

anyahajó said...

Hímzésnél, ékszernél csak a másik ízlését kell eltalálni. Kötött-horgolt cuccnál a méretét is. Ez talán egy ok. De még sosem gondolkoztam rajta eddig, mert nem is volt összehasonlítási alapom :D

Barbi said...

Talán, mert a kötött, horgolt kelmék elkészítése sokkal tovább tart és van időd beleszeretni, és ugye akit/amit megszeretünk, nehezen adjuk. :)

Anice kötős blogja said...

Tévedsz. Én már három kedves csajókától is kaptam kötött horgolt dolgot-nem tudom viszonoztam-e de igyekszem. Igen lassú vagyok.
Anyahajóval és Barbival is egyetértek, mindketten lényeges pontot fogalmaztak meg, meg aztán, ami nekem tetszik és hordanám, azt más nem biztos, hogy felveszi-a hímzésnél nincs ilyen, nem hordod a dolgot-teatasakban most nem gondolkodtam.

Timici said...

én abban látom az egyik okát, hogy használati tárgyakról van szó kifejezetten, nem dekor, így sokkal nehezebb eltalálni az ízlését a másiknak, a méretét és hogy milyen anyagokat hord szívesen.
Én pl. a szúrós gyapjút nem bírom, de lehet hogy aki készíti őt nem szúrja, stb.
Arról már nem is beszélve, hogy az én tempón roppant lassú, így viszonozni egy kötött dolgot nehezebb számomra, mint egy hímzettet.

Bodza said...

Szia!
Eddig nem kommenteltem még Hozzád, de rendszeresen olvaslak, és hagytam itt Neked valamit:
http://kreativbodza.blogspot.com/
:)

eli said...

Anyahajonak igaza lehet...nehez olyat kotni horgoni ami a masiknak passzolna. De mondjuk egy mackonak mindenki orulne:-)))Kuk be hozzam legyszi:-D

helen said...

Anyahajó, azért kötött/horgoltban sem kell mindig tudni a méretét. Lehet olyat választani, ami szinte méretfüggetlen.

Barbi: azért én sokszor hímeztem ajándékba olyat, aminek a megvalósítási ideje jóval több volt, mint egy kendőé, pl... ha nem tűpárnát hímez az ember, akkor azért a hímzés is lehet nagyon időígényes!

Anice: te lehetsz a kivétel :D Egyébként azt a hímzést, amit félretesznek, azt fölösleges volt meghímezni. Én nem tudok úgy gondolkodni, hogy ha nem tetszik, majd süllyeszti a másik.

Timici: a hímzéstnél ÉS a kötésnél/horgolásnál is nem árt ismerni az ajándékozott ízlését, ha örömet akarunk neki szerezni :) A puhatolózás az előjáték a dologban :D

Bodza: köszi, megnézem, mit hagytál nekem :)

Eli: köszi, szintén megkukkantom + én ismerek olyan embert, aki bármilyen hímzésnek örülne, de egy maci láttán simán kiröhögne, hogy mit akarok ezzel az izével...

És még mindig nem tudom, mi lehet az oka, amiért nem vagyunk mindannyian Anicék! Lehet, hogy rosszkor került újra divatba a kötés. Mikor nekiállt a fél kreatív-világ Magyarországon hímezni, rengeteg egymásnak adogatós-továbbküldős játék volt, kötésben nem... Lehet ez is az oka. De igazán nem tudom, még mindig. Az, hogy ismerni kell a másikat: lustaság lenne az indok minderre? :D

anyahajó said...

Tovább gondolkoztam. A héten elajándékoztam egy sálat, most csinálok ajándékba két kitűzőt, két hete is egy sálat, már majdnem kész egy elajándékozásra váró kendő. Viszont tény, ezek közül csak egy blogos játék (az egyik kitűző), a többi csupa olyan embernek, aki blogvilágon kívüli vagy legalábbis nem kötős-horgolós ismerős. Szóval én pl sokkal többet ajándékozok, mint amennyit a saját gyerekeimnek horgolok, ami néha már-már ciki. De pl amikor abban a swapban voltam benne, amiben te is (ravelry), teljesen lelki beteg voltam, hogy egy profi horgoló mit szól a munkámhoz. A karácsonyi csereberében ugyanez volt az érzésem. Szóval lehet akár önértékelési probléma is, ha valaki nem más horgoló-kötőnek ajándékoz, hanem "külsősöknek" :D

helen said...

Én a szűk családnak nem kötök, mert nem hordják. Most konkrétan a férjemre és a kutyámra gondolok :D A távolabbi család már annál inkább. Nekik is sál-sapka-kesztyű-kendő-zokni, stb készül, de már pulcsinak nem állnék neki, mert tartósan nem tudok olyan sok időt tölteni otthon, hogy elkészüljön. Ezt meg jobb szeretem folyton próbálgattatni. Szóval itt nem az elajándékozás a kérdés, inkább a kötős/horgolós cucc csereajándéka..

Eta said...

A fent szólóknak igaza van, más a ruhadarab és más a "használati cikk" érzelmi értéke. Én például szinte minden elkészül dolgomat elajándékozom :o) (Néha cserélek is.)

Hencsi - bneheni said...

Nem értek egyet, én hímzek is, kötök is, horgolok is. Hímzős ajándékozásokban is (mint pl karácsonyi húzás) többször vettem részt, és tőlem szinte mindig kapott valaki pl horgolt aprókát is (mobiltok, zsepi tartó, mini fenyő, csillag, hópihe). Sőt, tavalyi karácsonykor csak horgoltakat alkottam ajándékba, pont azért, hogy ne mindig csak hímzés legyen. És állíthatom, hogy az öröm is nagy volt az ajándékozottaknál.
Vagy pl. a sógornőm kötött sálat kért tőlem, meg is kapta. Egy hímzés is tarthat sokáig, és egy kötés is lehet 1-2 estés meló, tehát ez nem kell, hogy érv legyen. A méret sem, hisz végtelen a mérettől független apróbb ajándékozható kézimunkák választéka.

Rózsaszín pöttyök said...

Eddig két játékom volt, és persze mindkettőben volt kötött meglepetés is. A harmadikban is kötött ajándék lesz.

Ezekhez igyekszem olyan meglepetést kitalálni, ami nekem időben nem megterhelő, és mégis különleges.