Wednesday 16 June 2010

Címke lelkem, címke...

Már nagyon régóta foglalkoztat a gondolat, hogy talán kellene a munkáimba varrni címkét. Mindig elvetettem a kérdést - különböző, meglehetősen nevetséges indokok miatt. Végül csak egy maradt: hogy is kezdjek hozzá.
Aztán eszembejutott KicsiKató :) Tanácskozás után meggyőzött, hogy a nyomtatott-vasalt verzió nem tartós, mi lenne, ha hímezne. Sok-sok kalibrálás után megalkotta az amotae címkét :)))

Hát nem hiperszuperügyes?



És aki először viselheti, az nem más, mint Döme, az új mackókoma, aki a Naffejű Mackónép egy éves születésnapja alkalmából született :)
Csigusz is szeretett volna, de ő még nem elég nagy ehhez.

9 comments:

Melinda said...

Hát ez kész!:))) Én is épp mutogatom az enyém cimkémet!:D
A tiéd nagyon csinos!:)

rojalka said...

Hiper szüper ügyes.
Nagyon illik a Mackókhoz!

KicsiKató said...

Melinda, nekem meg a tiéd tetszik nagyon, csak nálad lusta voltam megírni:)

Na jó, a Mackóké is tetszik:)

Pipacsbimbó said...

Ne haragudjatok, de én egyszerűen nem értem ezt a címkeszeretetet. Szép-szép, de én legfeljebb olyan helyeken viselem el a dolgaimon, ahol nem látom és nem érzem - pl. ruhadarab belsejébe festve. Miért jó? Mármint titeket nem zavarnak a dolgaitokon a címkék? (Tényleg érdekel.)
Azért, hogy ne csak ilyen kötözködőset írjak, ha már címke, akkr ez tényleg egy szép és a mackóhoz illő kivitelezés. Meg hát egész egyszerűen ezek a horgolmányok csodálatosak.

helen said...

Tudod mit? Örülök, hogy kötözködtél, mert beugrott az, amiről eredetileg is írni akartam.

Szóval: én sokáig nem akartam címkét, mert az olyan nagyképüsködésnek hat nálam. De más címkéje tetszik :) Pl. a zazáleás táskámon tök büszke vagyok, hogy van címke :D

Aztán a végső döfést akkor kaptam, mikor láttam, hogy a mackók, akik már régóta gazdinál vannak, még mindig lóg rajtuk a kartonlapocska, amit készítettem. Mikor rákérdeztem, hogy miért is van még mindig rajta, a mackótulajdonos mondta, hogy tetszik neki, ettől lesz "eredeti" :)

Szóval a címkémtől még inkább én félém lesz az, amit készítettem. Érted már? :))

Melinda said...

Pipacs, szerintem egy ilyen logó/címke teljesen más, mint amit a tömegtermékeken látsz. Számomra olyan, mint a készítő szignója: még személyesebbé teszi az alkotást.:)

Éva: érdekes, hogy pont Zazáleát hozod fel, én nagyon elszontyolodtam, amikor a tőle kapott táskámon nem volt cimke, valamilyen okból kifolyólag. Olyan büszkén viseltem volna... Persze így is!;D

Kató: köszönöm szépen!:x Bár nem az én érdemem.;)

Pipacsbimbó said...

Helen: Érdekes ez a kartonlapocska - címke párhuzam, örülök, hogy mondtad, mert a lógós lapokat viszont valóban én is szeretem néha őrizgetni. Onnantól, hogy nem képezi szerves részét annak a valaminek, már tudom szeretni.

Melinda: Nekem teljesen mindegy, hogy tömegtermékes a címke, vagy sem, egyszerűen zavar. Számomra az nem az adott dolog része, hanem csak valami, ami rajta van, és általában zavar, hogy nem tudom kedvem szerint leszedni.

Lehet, hogy egyszerűen csak címkefóbiában szevedek. :)

Irenka said...

Már igazán ideje volt, hogy saját logód legyen, hiszen az alkotásaid mind egytől egyig eredetiek, valamennyin érezni a kifinomult stílusod.
Gratulálok!

helen said...

Köszönöm :) Ez jól esett. :D