Borongós szombatra ébredtünk. Kutyi is. Bár ő most épp nagyokat sóhajtva szundikál a (mű)napja alatt. (Kutyások tudják, milyen ez a sóhaj: benne a világ fájdalma, hogy neki milyen nehéz a sorsa...)
Gondoltam, összeállítok egy kis egyveleget a mai reggelre. Ma olyan rendezgetős napom van :)
Grumperina megmutatta, hogy milyen a New England-i ősz :) Azok a tökök a fűben heverve... rendezve se lehetne jobban összeállítani!
Íme, ilyen lett a könyvjelzőm, ami a nagy napot hivatott örök emlékül őrizni (vagy legalábbis az életemben örök ;)). Tudom, másnak ez a nap tűnő délibáb, de én még emlékszem a kemény munkára... Az alapja egy lhn minta, abból ollóztam össze egy könyvjelzőnyit. A háttér vékony filc lesz, amire ráöltögetem a hímzést. Szóval valójában még nincs is kész :)
Így állok az lhn házikós képemmel. Nem látszik nagynak, pedig az. Néha eléggé megterheli ideieimet, mert vannak nagy foltok, egy színnel - mi kissé monoton. Aztán ránézek az összeképre és újra erős leszek :)) Még mindig nagyon tetszik!
Megjöttek a fonalaim, amiket rendeltünk. Egy kis bekukkantás a borítékba ;) Sok fehér, amik nemsokára színesekké fognak válni ecsetem alatt. Egyeszer csak...
A kék szív pedig egy tűpárna, ami mindig készen áll arra, hogy jól oldalba bökjem. Nem panaszkodik, de tényleg!
Eredetileg próbababa volt valamihez - aztán ez a kék nem mozgatta meg a fantáziám, nem tudtam, hogyan tovább. Magában irtózatosan csupasznak tűnt. Aztán a nagy redwork tapogatózásaim során megtaláltam a natúrszínű gyöngyfonalam, amiel aztán adtam egy kis díszt a szivecskémnek.
Végül megmutatom, mivel ejtett rabul újra Alicia...
Posts
12 hours ago
