Judilla kérdése:

Ki hogyan tartja nyilván a fonalait?Megakadályozandó, hogy egy színből többet vegyünk tévedésből.

Én is, akárcsak Polly: apukám által késztett dobozban tartom a fonalaimat. Szám szerint növekvő sorrendet alkalmazok és van egy listám is, ahol be vannak jelölve, hogy mik vannak egy fakkon belül. Nagyon könnyű elővenni és helyére tenni a fonalakat. A látványfaktora pedig: huhh, nagyon magas :D

A tartalékfonalaimat (amiből nincs túl sok... legalábbis szerintem :D - párom véleménye biztosan más, de őt nem kérdezzük arról, amihez nem ért :D) záródó fóliában tartom, és egy külön fiók az övék! Illetve a fémes fonalakat nem tekertem fel, nehogy megtörjenek... azok dobozban vannak, a tartalékfonalakkal közös albérletben.
Ha fent valamelyik fonal elfogyott, akkor először megnézem, hogy van-e tartalék. Nem nehéz átnézni azt a pár fonalat... Ha nincs, veszek belőle. A fekete és fehér színen kívül más színből nincs több egy egésznél, meg ami fel van tekerve.

A fonalaim már jól el vannak szortírozva, már csak a mintáimat és magazinjaimat kell okosan megoldanom. Van sok papírpapucsom, de ezekben turmixszerűen vannak a magazinok ("I can smell the chaos.") Kb. tudom, hogy hova nyúljak, ha valamit keresek, de ... ez így nincs rendjén.
Majd nyáron. Minden ilyesmit majd nyáron akarok megcsinálni.

Ityamom kérdésére én is fogok válaszolni :)

Van-e olyan hímzéssel kapcsolatos dolog, amit annyira nem szeretsz, hogy inkább neki sem kezdesz a munkának, amihez kapcsolódik?

Van... Amiben szalaghímzés van: eleve kihagyom. Nem a nemtetszés miatt, inkább a technika teljes ismeretlensége és a szép szalagok beszerezhetetlensége/ára az, ami elriaszt.
Nem szeretem, ha túl nagy léptékű a hímzés, ha kettő szálnál többel kell hímezni...
Nagyon meggondolom, hogy hímezzek-e műszálas-csillogós fonallal!
Nagyon népi mintához se kezdek hozzá...
Illetve azokhoz a mintákhoz se, amit pc stitchben átváltanak mintává, egy az egyben, semmi finomítás és mindezt akkora méretben, hogy a franciaágyunk takarója semmi hozzá képest...
Nem szeretem, ha egy mintában túl sok árnyalatot építenek be. Van egy határ, ami még szép és plasztikussá teszi a végeredményt, de van egy pont, mikor már csak virtuozitásnak számít, és inkább vesz az élményből, mintsem hozzátenne! (Néha az ems mintákon is érzem ezt...)