Saturday 10 January 2009

Csereajándék Babrával

Íme ő, életem első fűzött gyöngy karkötője :) Babra keze munkája. Hát nem csodás?

Ez nem más, mint karamelles csoki. Már a neve is ínycsilandozó! Ráadásul Babra (valamiféle földöntúli megérzései lehetnek, vagy csak nőből van, mint én) kitalálta, hogy tesz rá nekem kis figyegőt. És tudjátok, mit kaptam? Egy katicát :D Imádom a katicákat! Ennél jobban nem is tehetett volna rá!

Annyira örülök neki! Ráadás: nagyon olybá tűnik, ő is örül a tükiz zongorakesztyűnek!

És még mondják, hogy nem lehet visszaforgatni az idő kerekét... Pedig mi cserekereskedünk, mint a régi szép időkben, csak nem két libát egy zsák búzára, hanem nőcis csecsebecséket adunk egymásnak :D

13 comments:

Barbi said...

Ja, ja! És csodás csecsebecsét kaptál a tiédért! Lehet, hogy Babrával is egyezkednem kellene?:-)

Babra said...

Remélem élőben is fog tetszeni, legalább annyira mint a kesztyű tetszik nekem!!!

@Barbi: Lehet, lehet!!;)

Polly said...

Nagyon szép a karkötő :)

mmama said...

Nagyon ügyesek vagytok mindketten.
A sálkendődön még mindig csak álmélkodok.
És most a karkötőn épp ugy.

mmama said...

Szia te vagy a Helen ?
Köszönöm a látogatást, szerintem felveheted Marikával a kapcsolatot, biztos kukacol Neked egy táskát valmiért cserébe.
A blogja - Az álmok valóra válnak-
keresd meg.

helen said...

Én vagyok helen is :D

Nina said...

Gyönyörű darab!

Gree said...

Szia!

Kiteszem a blogod az oldalamra ha nem gond.;)

helen said...

Gree: megtiszteltetés!

Timici said...

szépséges karkötő!használd egészséggel!:o)

Anonymous said...

Szép, kifinomult karkötő! Jól passzol majd a tengerparti sétákhoz a hanyagul a válladra vetett kendő mellé. ;-)

helen said...

Nah, majd mutatom a tengerparti sétás fotót is, ha eljutok végre oda :D

Anonymous said...

Jaj, tengerpart! (fájdalmas sóhaj) Ebből a szürke szmogos időből nagyon vágyom én is oda. :)