Csendes este kutyaágy környékén

Rég volt ennyire csendes és nyugodt esténk. Értékeljük. Őfelsége is.

Sétára várva...

Akkor indulunk?...

Hangulatok kint és bent...

finoman szemerkélő eső


halk zene, kellemes hőmérséklet ...
és erős pattogtatott kukorica-szag... szomszédból jön, ahol nagy buli lehet :D

Közben Phan játszani hívott... :)

Az utolsó kiolvasott könyv Merle: A sziget c. könyve volt. Izgalmas, és elgondolkodtató. Csak ajánlani tudom! Töredelmesen bevallom, hogy első Merle regényem, de ez annyira tetszett, hogy várom a következőt!
Egy csapatnyi emberről van szó, akiket összeköt a hajón elkövetett bűn, és hogy az akasztófát megússzák, elmenekülnek egy lakatlan szigetetre. A csapathoz csatlakozik pár tahiti férfi és nő is, így lesz teljes a csapat. Persze, itt sok minden felüti fejét, a vérmérséklettől a nemi hovatartozásig, a hajón elfoglalt szereptől a múltból hozott sérelmekig... Izgalmas, összetett könyv!
Íme egy mondatnyi részlet a 161. oldalról (5. mondat:)):
"Purcell megint nevetett, majd hátratette a kezét, megfogta Itia csuklóját, és megpróbálta széthúzni."

A játék szabályai szerint most meg kellene neveznem 5 bloggert, akik majd folytatják a játékot. De én megint röhögök a szabályokon és megkérek mindenkit, hogy ajánlja az utolsó átrágott könyvét, mutassa meg, hogy amit olvasott, az tetszett neki vagy sem... és idézze a 161. oldal 5. mondatát. Nos, aki rám kíváncsi volt, arra én is kíváncsi lennék :) Tessék mutogatni, még akkor is, ha már más játékba hívott!
Hagyj egy kommentet, hogy olvasgathassam a te könyved ajánlását és 161. oldal 5. mondatát :))

Én és Dönc úr :))

A sapkafotózásból ki nem maradhatott volna őfelsége... Jött, szaglászott, ledöbbenve nézte, hogy gazdi miért álldogál egy zümmögő izével a kezében, ráadásul az ágy tetején. És az is fura volt, hogy én miért állok mozdulatlanul, tán nem is én vagyok.
Közelebb klattyogott, sniff-sniff. De, a szagok stimmelnek. Aztán meg elnevettem magam. Dönc fején meg látszott a mélységes lenézés: biztos befülledt a feje a sapkában. Hja, kérem, ilyen melegben, mohairt húzni...
A fotón már adja az ártatlankát, de ne tessék elhinni neki!

Dönci pancsol

Döncinek ma megmutattam, milyen az, amikor az ember sétálgat a patakban. Minden nap erre szoktunk sétálni, de eddig nem is nagyon erőlködtem, és ő se mutatott hajlandóságot a közelebbi kapcsolatra ;)

De ma! :D Kavicsokat dobáltam, ő pedig mepróbálta elkapni őket :) Aztán csak a hullámokat akarta jól megharapni. Ügyesen csinálta ;) A telitalpas begázolást is. Nagyokat cuppogott a vízben :))

Nosztalgiáztam közben :). Nagyi kertjének a végében folyt a Berettyó... de jó volt pancsolni benne gyerekként! Még az se zavart, hogy néha habos volt, és hogy pár méterrel feljebb a tehenek is pancsoltak benne. És közben az az erős körteillat, ami az ősöreg fákon termett a kertben... De szép is volt!

A fotó és a video a telefonommal készült, elnézést a rossz minőségért :) De talán visszaadja a séta hangulatát...

Fogacsi

Nos, ilyen őfelsége, Ő Döncsége, mikor egy-egy nagy hancúr és labdavadászat után fennakadnak az ajkai és kintmaradnak a fogacskák :D Persze, én hangosan, vinnyogva nevetek rajta, főleg, mert ő közben olyan komoly képet bír vágni :) Alig bírtam a fenekén tartani, míg fotóztam :D