Showing posts with label olvasok. Show all posts
Showing posts with label olvasok. Show all posts

Wednesday, 19 August 2009

Együtt lehetnénk

Tegnap este tettem le a könyvet. Igazán sokkal korábban végeztem volna, ha nem lennék gyarló ember, fáradtsággal és alvási szükségletekkel.... Így beletelt pár napba, mire végeztem vele. De ha kezembe vettem, és nem nyomott el a fáradtság, olyankor habzsolva olvastam az oldalakat, pedig nem volt krimi.


A történet magányos emberek egymásra találásáról szól.
A mesélés Camille-al kezdődik, akit elutasítja a világot, csak a legszükségesebbeket végzi el, vagy még azt sem... mígnem Philibert, a nemes származású, rossz szociális érzékkel megáldott, dadogós figura felnyalábolja a hideg, félájult, beteg lányt és megmenti őt. Leviszi óriási, de lepukkant lakásába, ahol hajdan volt arisztrokra családja élt fénykorában, de most ő csak amolyan ott ragadt védőbástya, hogy a rokonok ne kaparinthassák meg a jó helyen fekvő, lim-lommal teli lakást. Mint kiderül, Philibert nem lakik ott egyedül, szobát bérel Frank, a folyton fáradt és agresszív kitörésekkel spékelt szoknyapecér, akit eleinte Camille nem is lát, csak mindenféle hangokat hall szobájából. Eleinte igyekeznek elkerülni egymást, ne zavarják egymás köreit - főleg, mert Frank nem örül neki, hogy egy nő költözik az ő kis megszokott rendjükbe.
Lassan kiderül mindenkinek a története, a sorsa. Annyira hihetetlen, hogy az író mennyire könnyed stílusban és finoman adagolja ezeket a kemény dolgokat, hogy szinte már emészthető. Persze, könnyen olvastam, nem járt felelőséggel a sok fájdalom tudása, így csak félig haltam bele a sorsaikba.
De ennyire nem egyszerű a történet. Ők hárman egymás "zombi-életének" felforgatói, megmentői, akarva-akaratlanul is segítenek egymásnak - majd ők hárman megmentik egy harmadik ember életét is.

És igen, végre happy endes történet. Mindez Párizsban, ecsetek és fakanalak közt, elsárgult könyvekkel, érzékeny és magányba temetkezett emberekkel, akik lassan engednek fel, mint a fagyasztott tökfőzelék...



Ráadásul filmet is forgattak belőle Ensemble, c'est tout (aka: Hunting and Gathering) címmel :) Ki más játszhatná Camille-t, mint Audrey Tautou, a kis aranyos francia lány a szomszédból :)) Frank szerepét pedig az a Guillaume Canet kapta meg, aki a Partban jártszott Leonardo DiCaprio és Virginie Ledoyen mellett.


És még valamit a könyvről: annyira megszerettem, hogy nem elég nekem a könyvtári kölcsönpéldány, kell egy saját is belőle!

Friday, 14 August 2009

Hangulatok kint és bent...

finoman szemerkélő eső


halk zene, kellemes hőmérséklet ...
és erős pattogtatott kukorica-szag... szomszédból jön, ahol nagy buli lehet :D


Közben Phan játszani hívott... :)
Az utolsó kiolvasott könyv Merle: A sziget c. könyve volt. Izgalmas, és elgondolkodtató. Csak ajánlani tudom! Töredelmesen bevallom, hogy első Merle regényem, de ez annyira tetszett, hogy várom a következőt!
Egy csapatnyi emberről van szó, akiket összeköt a hajón elkövetett bűn, és hogy az akasztófát megússzák, elmenekülnek egy lakatlan szigetetre. A csapathoz csatlakozik pár tahiti férfi és nő is, így lesz teljes a csapat. Persze, itt sok minden felüti fejét, a vérmérséklettől a nemi hovatartozásig, a hajón elfoglalt szereptől a múltból hozott sérelmekig... Izgalmas, összetett könyv!
Íme egy mondatnyi részlet a 161. oldalról (5. mondat:)):
"Purcell megint nevetett, majd hátratette a kezét, megfogta Itia csuklóját, és megpróbálta széthúzni."

A játék szabályai szerint most meg kellene neveznem 5 bloggert, akik majd folytatják a játékot. De én megint röhögök a szabályokon és megkérek mindenkit, hogy ajánlja az utolsó átrágott könyvét, mutassa meg, hogy amit olvasott, az tetszett neki vagy sem... és idézze a 161. oldal 5. mondatát. Nos, aki rám kíváncsi volt, arra én is kíváncsi lennék :) Tessék mutogatni, még akkor is, ha már más játékba hívott!
Hagyj egy kommentet, hogy olvasgathassam a te könyved ajánlását és 161. oldal 5. mondatát :))

Friday, 17 April 2009

Mostanságok

Mivel egy ember reklamált, hogy hiányolja a blogom frissülését (ő, aki egyébként blogokat nem is olvas), úgy gondoltam, írok pár sort, ha már így kezd az élet visszarázódni a normális vájatba...

Talán a legeslegnagyobb hír az, amit tegnap olvastam Cimpulusz barátném blogjában :) Babát vár! Ez nagyon izgalmas dolog lehet! Gratula, Cimpikém :))

Aztán letettem Stephenie Meyer: A burok című könyvét. Igen, az írónő ugyanaz, mint a Twilight Saga esetén, de a téma és a sztori teljesen más. Ez is fantasy, de mégis más. Izgalmas volt és érdekes teljesen más szemszögből tekinteni a világra, ami körülvesz. Pedig ha a felszínt nézzük: békesség, barátságosság, semmi veszekedés, pénzmentesség, éhezésnélküliség van. De ez nem természetes...
Vándor egy idegen lélek, akit a Földön egy nő, Melanie testébe ültetnek. Természetesen nem mennek simán a dolgok, és nem tudja átvenni a hatalmat a test felett, és ahelyett, hogy kifürkészné a titkait, így nyomára bukkanhatna a rejtőzködő társaira, kezdi megszeretni azokat az embereket, akit a Melanie szeret. De hol a határ, meddig mehet el, egyáltalán: szeretheti-e azt a fajt, amit az ő népe leigázott, még akkor is, hogy ezzel csupa jót hoz a Földre...
Aki szeretne beleolvasni a regénybe, ITT megteheti :) A kiadó engedélyével bele lehet pillantani a könyvbe.

Jövő héten megérkezik az Eragon harmadik része (és egyben észrevettem, hogy bookline-on sok könyv csak 15% kedvezménnyel kapható - dehát miért???). Addig viszont elővettem életem első regényét, amit szüleimtől kaptam 87. decemberében :) Sőt, ha jobban belegondolok, utolsó is egyben, mert utána magam láttam el olvasnivalóval. Előtte leginkább meséket olvastam, főleg székely meséket :) Persze, titokban, a tankönyv mögé rejtve, főleg apa nem örült neki, hogy hülyeséggel tömöm a fejem, ahelyett, hogy ... Hosszú. :)
Szóval életem első regénye: De Amicis, Edmondo: Szív. Nem volt rám nagy hatással, annál inkább a később elolvasott A padlásszoba kis hercegnője :) Nagyon szerettem :) Meg a Cilike sorozatot is. Meg a pöttyös könyveket :D
Szóval most nosztaliga könyvezek. Meg közben beleolvasok ebbe. Nem nyilatkozok :D

Kézimunka fronton: van egy csomó új ötletem. Lassan el is jutok hozzájuk. A mára ígért és kapott rossz idő sürgeti az ötleteim megvalósítását, főleg, mert van köztük nyakmelengető is... :D Addig viszont Katicának tervezgetek és valósítok meg kötöttmindenféléket, egy horgolt cukorfalatkával, és még vannak más futó projektjeim is. Majd fotózok és mutogatok.

Tuesday, 17 March 2009

Penguins. Lovely.

Már sokszor akartam írni a Twilight Saga-ról. Aztán valahogy nem írtam, mert ez a blog mégsem arról szól. Vagyis igen, mert már régebben is írtam személyes dolgokat, sőt könyveket is, ez pedig mindkettő: személyes és könyv is.
Január közepefele láttam először a filmet. Igazán csak arra voltam kíváncsi, hogy mi lehet az a film, ami ekkora kultusszá kezd alakulni, amiért ennyien rajonganak. Annyit tudtam, hogy valami szerelmes-vámpíros sztori. Mit lehet még ebből kihozni? Ráadásul úgy, hogy tömegeket visz kárhozatba...

De persze, itt nem egészen ennyiről volt szó - mint rájöttem kb. 15 perc után. Először csak hümmögtem, és megállapítottam, hogy tiszta szégyen: egy tinikről szóló film tetszik. Kéretik nem megítélni, én is csak gyarló ember vagyok :D
Aztán nem sokáig kellett várnom, jött a mély elhatározás, hogy el kell olvasnom. Tudtam, hogy csak az első kötet jelent meg magyarul, így inkább az angol mellett döntöttem, amiből már megjelent mind a négy kötet.

Hogy mi tetszett benne? Sok minden. Hogy vicces, meg izgalmas, hogy a szereplők maiak, hogy sok szereplő annyira emberi, és annyira közel áll hozzám esetlenségével, makacsságával, aranyosságával, őszinetésegével, ideális pasiságával... Stephanie Mayer úgy meséli Edward és Bella történetét, hogy folyamatosan izgalom alatt tart minket. Az első kötet alatt végig olyan furcsa érzésem volt, mintha valamiféle első szerelem érzését élném át. Kicsit féltem, hogy egyszerre átcsap valami erotikus ereszdelahajamba, de nem, végig megmaradt ez a visszafogott feszültség, amitől izgalmas volt :) Persze, nem csak kettőjükről szól a történet, érdekes figurákkal van tele a Twilight. Aztán a második kötet csak fokozza a dolgot, nem elég a vámpírság, jöhet az újabb fantázia lény :D
Ez a könyv képes volt ébren tartani hajnalig... ami persze, másnapi beesett szemeket és Bellaságot okozott, én is törtem/zúztam magam, mert annyira fáradt voltam napokon keresztül, hogy rendszeresen balesetek értek.

Tetszett :) Számomra egy nagyon emlékezetes könyvélény. Nem is akármilyen.

Visszatérve a filmre: hiányoltam belőle pár dolgot, (mint pl. Alice történetét...) ami benne volt a könyvben, és furcsának találtam pár szereplő összevonását egy-egy karakterbe... de alapvetően megfogta a könyv hangulatát.

Azért kíváncsi lennék, ha újra elolvasnám az első kötetet, ugyanazt a hatást érné-e el nálam, mint először? :D

A könyvekről még valami: örülök, hogy a magyar kiadás megőrizte az eredeti könyvek borítóját, nagyon találóak és szépek! Plussz pont érte!

Monday, 5 January 2009

Válassz 5 könyvet

Felkérést kaptam Pollytól :) és CsEmotol is! Szóval kellene választanom az olvasottak közül 5 könyvet, ami 2008-ban építette identitásomat :) Azt hiszem, én elég csapongó voltam, sok(féle) könyv került a kezembe... és egyiket se bántam meg. Bár: volt egy, amit abba kellett hagynom, mert megörjített, kínoztam magam, hogy folytassam, de végül úgy döntöttem, hogy az élet rövid ahhoz, hogy olyat olvassak, ami nem köt le, nem érdekel (még akkor is, ha ez a könyv sokak szerint fontos mű, igazi irodalom).

Austen, Jane: Meggyőző érvek
Pullman, Philip: A borostyán látcső, A titokzatos kés, Az arany iránytű (Az Úr sötét anyagai trilógia)
García Márquez, Gabriel: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Süskind, Patrick: Parfüm
Paolini , Christopher- Elsőszülött

Nehéz volt választani, mert még ott áll sorban jó pár könyv... Szeretek olvasni. :) Jane Austen örök kezdvenc marad, de pár embernek nem kell bemutatni őt :) Remélem. Marquezzel mindig hadilábon állok, néha elvagyok vele, néha meg odacsapkodnám a falhoz, mert valahogy az a lassú víz, amilyen stílusban ír, mint valami mediterrán tűzforró nyári délután, mikor a levegő se mozdul - ááá, kiborít. Süskind: nem tudom, miért olvastam el a regényét. Ráébresztett, hogy figyelni kell a látszat keltése még nem a valóság. Undorító egy történet volt, az biztos, mindez rózsaillatba csomagolva. Paolini: kalandvágyó énem jött elő, sárkányos sztoriba ágyazva :) Nekem tetszett, szórakoztatott a történet. Pullman: jobb, mint HP, komolyan jobban tetszett! A történet összetettebb, finomultabb, rengeteg utalással, tanulsággal. Tetszett. Komoly katolikusok inkább ne olvassák, még összeakad a bajszuk a helyi pappal. A többi könyvem nem említem itt, pedig 20 alatt meg se álltam. (És még így is: kevésnek érzem azt, amit olvashattam...)

Nézzük, mi került Katica, Sofie, Norvéghalász, Majonez, Ityamom kezébe az elmúlt évben :)

Viszont véleményeket várok itt, kommentben, ne fojtsd magadba, ha mondanivalód van. :D Remélem, van!

Az eredeti játékszabály: nevezz meg 5 könyvet, amit 2008-ban olvastál, és add tovább a stafétát 5 másik embernek. Linkelj, jelezz mindenhol, ahogy már megszoktuk.